Mindenki útálja őket,ez természetes.NÉha úgy érzem csak akkor van jó kedvük,ha adhatnak egy gyereknek beírást.Vagy akkor amikor mi dolgozatot írunk ők meg nyugodtam hátradőlnek a székükben,néha néha felállnak körül néznek,hogy lássák igazán szenvedünk-e.
De mégis úgy érzem a tanárokat nem csak útálni kell hanem UNDORODNI KELL TŐLÜK!!!"Kedvenc napom"az oszt.fotózás volt tavaly.Minden egyes tanár fel volt öltözve szépen,felvették a 60 éves cipőjüket,és kilátszott belőlük a sárga beszakadozott lábujjukörmük.De ez még nem minden!Annyira imádom azokat akik ujjatlnaba jöttek a fotózásra,vagy csipkés a pólójuk,és belehet látni alá.DE ez més mindíg semmi!Megfogják a krétát,felemelik a kezüket,a vénasszony izmuk remeg mint egy kocsonya,és megcsillan a feket madárpók (hónaljszőr) a hónaljuk alatt.Néha elkezdek félni,hogy mi van ha a madárpók külön életet él,és mindenkit meg fog ölni a szagával!!!!!!!
Az a lényeg,hogy sose nézzetek erre a két hyelre:lábujjköröm,hónalj!!!!!
